1.
a,
Kicsiny dobozban, a szoba sarkában
Piciny doboz van;
Kicsiny dobozban, a szoba sarkában
Piciny dobozban:
Én vagyok;
Izzó napsugárba néztem
Eldobott:
Plutó vagyok
b,
Ha szél fúj, még éppen utolsó
Rezgő illatát pendíti
Mosolyodnak,
Szemem esőbarázdáiban olvasom
Minden pillanatban rengeteg
Fénytörte intő búcsúzásod hópilleablakon…
2.
a,
Mag vagyok földgöröngyök
Nedves ásványiban
Sárban, iszapban és kővé dermedve
Is én vagyok
Neptunusz, Uránusz, Szaturnusz,
Végtelen világban,
Szívem mélyére zárva hagyott
Két farkast: szerelmet, s emlékezést
b,
Kipattanó rügyben, vérző
Boldog születésben jössz
Felém éppen
Azóta is fáj ahogy varrod szívem
Sebét itt, s minden percben
Míg így hagyod boldog vagyok ahogy téped szét ott…
3.
a,
Földbe növő gyökérnövény
Világ közepébe törő
Erősödő hófehér virágom
Magmába nyíltan égett el, nap mint nap
Ha Jupiter holdjáról ugrottam, Mars
Sivatagába, s hiába ittam
Az éltető Föld ólom gőzeit
Átszaladt rajtam egy villámmúltkép
b,
Kékségből lehúzol, de fák bársonyos
Gyümölcsével csiklandod talpamat
S ajkam csücsökit feszíted fülem cimpájához
Rád ha gondolok, s Jokerként hallhatok
Mert a méh sem felejti virág szirmát
S ősszel is csak levél avarban bújhatok fa alatt…
4.
a,
Mikor kipottyanva piciny dobozból
Kiesve kicsiny dobozból Vénusz köréből
Kiszakadva zuhantam át Merkúr tüzén
Mennyiszer perzselődve riadtam kezem
Elhúzván szoba sarkán
A kályha tövén,
Éjjel, a napot keresve
Álltam a tizedik bolygó helyén…
b,
S magmában álló hófehér rózsa
Tündöklő napban élő dns
Dús nektártól csepegő remény
Téged látlak jegyet váltva Plútóra én
S te adhatod kezembe a jegyet,
Vagy mondhatod megtelt, elfogyott, itt hagyott
Nem hagyod…
Kelemen Juditnak
1998 március 29.