Égő gyertyacsonk zuhan a mélybe
Lángol el nem ég
És mi repülünk messze a csillagokba
Lámpafényben utat mutatva
És az elmúlt napok, hetek és évek
Csak éles késekkel vágnak utat
Maguknak agyunkba,
Lángolj, csak égj el!
Papírlapokba kapaszkodva:
Felejtsd, és tűnj el!
Az utak, amik futnak
A betűk amiket a betonra
Írnak mocskosak:
A sárga gondolatok
Elmosódva, hályogos
Szemű múlton át…
Véres kakaókat szürcsölve
Itták, amin ma itt állsz
Nem érted mit vársz,
S mit várt.
1998. Június 15.