Skip to content

258. Síneken élünk; nézlek

Út mellett elrohanó síneken
Egymást hagyva el, megyünk
Ablakokra tapadó orrheggyel:
S nézlek;

Nem akarom, hogy elmenj,
Dörömbölök, de a vészféket rántva
Csak gázt adok

S tépem a perceket, eltiprom a
Számlapot: s máris ott vagyok

Veled: nézlek.

1998 Augusztus 14

Published in1998Lhotka LászlóVersek - Poem