Skip to content

265. Szeretnék
(egy pillanat)

Kezedben tartani kezem
Szemedben látni szemem
A gondolatok apró, puha érintését
A belőled áradó borzongató, melengető,
Ölelő, arcomon suhanó leheletet:
Végtelen nyár, napsütés;

S csodák, csodák, varázsok
Merre vagytok, mit csináltok
Mikor óriásokon rohannék át,
Hogy láthassam, pedig nem csak
Álmok, óceánnyi vágyak:
Általkelni az utcákon;

Bekopognék ajtódon, várnál nagyon,
Kinyitnád és eltűnnénk
Hajón a levegőben
Minden rosszon, bajon, bajon át
Elmehetnék messze innen:
De már hagyom, hagyom: máris alszom

1998. Október 27.

Published in1998Lhotka LászlóVersek - Poem