Hónap: 1999 január

Senkik:
Ti nem tudjátok
Nem halljátok: nektek
Nem szól a húr pengése
Zene színe élet lombjáról;

Nektek fáj a halál
S az élet kínokkal teljes
Falat hordtok szemüregnek
Csak pénzt érdemeltek;

Lelkek:
Kit a galamb megérintett
Zöldellő ágat ad nektek
S elveszitek
Emléket érdemeltek, filmet;

Prizmák lesztek
Felrobbanva, s szétszóródva a
Világ színei, ízei
Kik vagytok, érzések

3.:
Senkik: megértő mosolygástok
Ostoba barom letaglózott
Tudásával marad szemben,

Ezt mondom, s mosolyotokban
Örvendtek emberek, ha’
Éljetek csak örökké, s “szabadon”!

Ajánlva Horváth Lajosnak (SZÜV)
1999 január 13.

Néha tényleg elhiszem csak egy ember vagyok
Embereket látni, tudni szeretni akarok, többet, s
Többet; Arcokba, arcokba nézni akarok
Szemekbe nézni, olvasni akarok: életeket,
Hogy lelkünk csodája bennem csírázzon,
S nőjön a világ felé;
Mondhatnád lehetnék színész, kinek
Lábai előtt hever a néző sereg
Vagy zenész, kinek hangjától áll meg az ész
De én el akarom hinni talán tényleg csak
Ember vagyok: két lábbal, két kézzel,
Egy tollal.

1998. December

Korom az ég
Ékszercsillogás:
Álomba ringat már
Az éjszaka:

Arcunkon folyik le éppen,
A fájdalom húsunkban
ebédel:

Holnap már másképp
Lesz minden, igen
Holnap másképp lesz
Igen.

1999 január 1.

Biz’ jön majd ki
Kezedbe ajánlja kezét
Tenyéren hordván életét
Idő hozza el
Természet rendje szerint

S neked fogadván a törvényt,
Tenned kell a szóért
Utadra térsz ezért
Talán majd kopott múlt kincseire
Gondolva egyszer: emlékezel;

Rám is; bús szememről ismerszik meg
Sejtető alakim; nem szól majd
De akkoron tudnod kell kínjaim fel-fel
Lobbanó merev ránca hol tekintett egykoron:

Mint időzöm a lét, s elmúlás vigasz
Nélküli ösvényein, neked vallom meg
Itt erdő ösvényein, csak neked
A nagyvilágnak, hát adom íróm könnyeit,

S nem megértés az mit megérteni lenne vigaszom,
Csak legyőzni a test végeit,
Átlépve azt mi agyam űri mivoltának
Koponyát szab, bőrt, hajat

Levegőbe vágyom, semmivé
Megfogni az időt, az mételyez
Mi bűn, ha teremtőnket kívánom
Elérni, életem dobva el ezért

S nagyon félek, rettegek, megrémülök
Tudván elveszítelek téged, s barátaim,
Szerelmeim; vágyom hát birtokolni mind
Ez szakít, s dönt a porba el: veszítek.

1999 január 3.