Senkik:
Ti nem tudjátok
Nem halljátok: nektek
Nem szól a húr pengése
Zene színe élet lombjáról;
Nektek fáj a halál
S az élet kínokkal teljes
Falat hordtok szemüregnek
Csak pénzt érdemeltek;
Lelkek:
Kit a galamb megérintett
Zöldellő ágat ad nektek
S elveszitek
Emléket érdemeltek, filmet;
Prizmák lesztek
Felrobbanva, s szétszóródva a
Világ színei, ízei
Kik vagytok, érzések
3.:
Senkik: megértő mosolygástok
Ostoba barom letaglózott
Tudásával marad szemben,
Ezt mondom, s mosolyotokban
Örvendtek emberek, ha’
Éljetek csak örökké, s “szabadon”!
Ajánlva Horváth Lajosnak (SZÜV)
1999 január 13.