Skip to content

271. Levegő

Kétszer születtem
Kétszer haltam meg,
Kétszer nőttem fel
Két apám, s két anyám;
Kétszer szerettem
Kétszer hagytak el igazán;

Nap, majd hold az égen,
De felhők úsznak el
Zátony az éji tengerében
Sziget az élet hajnalán

Sok életet élni, s újra
Lélegezni oly sokszor
Egy órán; érezni a vándort
Út porán; várni:
Mikor jön el hozzám;

Gyolcsba csavarni, elásni
Virággal takarni, hagyni elszáradni
Új termőt várni elmúlás sarlóján

Dobbanásról-dobbanásra élni
Tejet inni, kalácsot majszolni
Borban megmártózva
Kenyér testet enni

Meghalni, feltámadni!

(Bach: Air)
1999. Január 29.

Published in1999Lhotka LászlóVersek - PoemVersek & Media