Hónap: 1999 július

Hullám

Surrogó vásznak egymáshoz
Érve siklanak, hajlanak
Meg-meg törve játszanak
Egymással, testünktől melegen

Illatokban lengve
Lelkem könnyű teste
Égbe törve kap
Gondolatid’ után
Tánc

Hangok hálójában
Színek hajójából partra vetve
Édes hullámokkal sodródunk
Egymáshoz lassan-lassan

Végtagok gyűrűben: érintve téged,
Érintve engem közel-közel
Érzékeny vonaglás, felgyorsuló testünk:
Az érzés finoman  jövel-jövel
Pillanat

Pávatollas tested részegít egészen
Utat kereső boldogságos szervek
Eltűnnek-eltűnnek
Tüdő megbicsaklik

Gyorsabbak a dobok
Pergő kemény testünk
Égető bőrében, izgatott szívünk
Lélegzet, szorosra fonsz, Csönd!

1999. Július 12.

Nincs csillogó fémpénzem
Aranyruhában

Nincsenek kincseim
Ezer lakatra zárva
Se pincében, sem toronyszobában

Nincsenek gyöngyeim
Nem is voltak soha

De, ha birtokom lenne reá
Csak neked adnám oda

De én nem is várok csillogást
Csak boldogságos mosolyban:

Ha Te vagy nekem titkom
Szívemben elásva…

Minden hangod gyémánt:
Súgja a szél innen, suttogja
Onnan, hallom ébren is,
Hallom álmomban

Titok vagy titkom, édes
Titok nekem;
Nagy doboz, ajándék,

S kétségim’ beismerem

Szalagot bontanék, örülnék neked,
De félek meglelni a csomagban
Szívedet nekem sosem lehet…

1999. Július 11.

Élesen,
Csőbe dugott acéllövedék
Mit a szeg megütni kész,
S oly merész, hogy kívánja eltalálni
És a forróság oly’ csapdát szül nekem
Melyben elveszem, s kínlódva
Rohanok előre: körbe, élesre töltve

Kedves,
Ne szólj hát, ha ujjam szél simítását
Hozza arcodra csöndesen,
Ne kérdezz, mikor erdőbe érve lapulok félve
S lassú melegséggel telik el szíved,

Nehéz,
Szeretve, félve, vágyakban térdre kényszerülve
Álmoktól vezetve vágyni, hogy igaz:
De minden nap álom vagy, s most elmész majd,
S felébredek, míg el nem alszom újra
Izgató emlékeddel élhetek…

1999. Július 10.