Hónap: 1999 október

Mily jó nekik, ’mint hallgatják dalom,
S hagyják elszavalni minden rózsafényű
Titkos gondolatom;
Oly megadóan tűrik a szót, az elme s
Szív fájó, remélő versszakát
Majd fürdőt vesznek a fényben,
Mely tisztaságuk hirdeti:

Addig telhetetlenek, míg
Szavammal mélázom testükre font
Indáik közepén,
De már ha csak egy szállat
Hajtanék is félre, érintve a pőre bőrt,
Testembe mélyed mind az átok vaskarom
Majd nevetve néznek rám mézédes mámoron
Aztán a porból csalogatva bontanak
Reményt, hogy lesújtsanak megint.

1999. október 21.

/ Into the West /

Okos szemű szép fehér ló
Szívem hordja szívében
Benne lángol hegy, mező, s tó
Vágtat lelkem vérével

Nem lehet ő emberé: nem lehet
Az ördögé; nem lehet csak
Éj színe, s ébredő ég börtöne

Hová Isten szülte meg,
Ahol istenként fog halni meg

Okos szemű szép fehér ló
Tűz a múlt, tűz a jövő
Fáj a világ, fáj az élet
Rohanj, rohanj fák közé…

1999. október 20.

Mert jó vagy,
Mert igaz,
Szép; s boldog az
Kinek e lényt jelent
Komoly vigaszt: Te,
Boldog és szerény
Tiszta szívű fény;

Adj kérlek a tűzből
A sivatag forró jeges
Homokjából, a világ
Minden tudásából:
S, nyugtass kebleden;
Hogy menekülő szívem
Nyugodhasson ölelő szíveden.

1999. Október 15.