Úgy ülök itt, ahol minden sötét
Ahol fal van, de nem is látom;
Itt, ebben az országban, és a világban,
Ahol utolérem a hangot,
Utol érem a fényt
Nem érzek semmit,
Megdermedt kristálykoporsóban
Van a testem
Arcomon a tehetetlen kiáltás,
Szívem utolsó dobbanása,
Karjaim görcsös vonaglása:
Aztán nincs tovább
Ha felvágnám, az erekből apró
Porló vörösség gyűlne kupacba
S fejemben csak távolság,
Szemüregeimben is az idő halt meg,
Megdermedt minden.
2000. Február 15.