Skip to content

309. Porból porrá

Nem ontom véremet, mert fáj,
Mérgezem inkább, így csendesebb;
Nem vagyok kérges, sem sudár,
Csak fűszál, mit eltapos a ló

Minden élőlény engem támaszt fel itt
Magam körül, de várom a fogaik
Mikor jönnek már,

Eméssz el anyám, hiába szültél
Szolgálni az időt,
Minden körömmel tépem
Ami hátra van.

2000. március 11.

Published in2000Lhotka LászlóVersek - Poem