(Szilvi)
Újabb lapot téptem ki életem
Képeskönyvéből, s most is
Fejezetekkel vagyok gazdagabb;
De miért érzem úgy, hogy szélnek
Feldobott puzzle-ként hullik szét
Minden, mi várfal volt,
S most látom csak megint,
Porkövet markolok.
2000. Március 5.
(Szilvi)
Újabb lapot téptem ki életem
Képeskönyvéből, s most is
Fejezetekkel vagyok gazdagabb;
De miért érzem úgy, hogy szélnek
Feldobott puzzle-ként hullik szét
Minden, mi várfal volt,
S most látom csak megint,
Porkövet markolok.
2000. Március 5.
Oly sok a szó, oly gyötrő mondatok,
Papírra írnám, kiáltanám az égbe fel;
Néha annyira komolyan, vagy szelíden
Bókolva, érzéki könnyektől szenvedve:
Mit is gondoljak, s mit mondjak
Mit gondolsz majd, mit mondasz,
Félve tekintek a jövőbe,
Néha csak mosolyogva nézek le magamra:
Nevetve, sírva; forró pírban úszva,
Hideg nyugalomban, mindig él bennem
Annyi elképzelt kép, s örökké azt érzem:
Talán hiányzol, talán nagyon, de miért?
2000. Március 4.
F.B.
(Útvesztő)
Karomba zárva tartalak,
S érzem a mézes csókokat;
Ha értelmetlen vágy csikarta is
Lelkünkből életre; hajtva
Érintésre testünk oly merészen:
Érted eldobom gyászomat,
S mit is gyászolnám hibáimat,
Inkább számon kérem magamon,
Leróva a büntetést, de el nem sorvadok!
A szemed, melyekkel oly sokszor bókolunk
El nem feledhetők; a test, a sok apró
Sexepil, mind az új érdemre hajt:
Veled lenni, karomba zárva tartani megint!
2000. Március 3.
F.B.
(Zálog)
Most is mint eddig az őszi
Szél hordta leveleim a pusztulásba,
Lassan dermedt meg csupasz ágaimon a
Dér,
Tavasz közeleg minden mámorával, de
Én levetett lombkoronámra gondolok,
Azóta tova repül, s elbomlik
Az emlék is,
Kesergő kérgem pikkelyezve
Ontom életem nedűjét, akkor jut eszembe
Hogyan csábítottad virágom
S éji gondolatom,
Erőre kapnék, s rügyek kapaszkodnának
Ágaimra, úgy hiszem,
De csak ha tavasz csodáját
Lelkembe meghoznád kedvesem,
Illatod, s alakod bont virágoskertemben
Méheknek nektárra való
Édes szirmokat, fújd messze megmaradt,
Elszáradt, korhadt múltamat!
2000. Március 2.
F.B.