Skip to content

312. Fejed vállamra

Gyöngyszemek nem ragyognak
Ha a kagylók héját megrepesztem
S drága kincset találni oly nehéz

Pedig milyen puha, kedves érintése;
S a csókok, és a vigasztalás:
Dobogó szívem ölelik

Ahogy a földet az eső öntözi,
Életet lehelve benne,
Ahogy a nap arcod melegíti,
Boldogságod élteti:

Oly messze van a szél simítása
Ajkad csiklandása
Lelked melegítő bilincsei
Minden gondolatom gúzsba kötik

A lant minden húrja hajt a vágyra,
Madár kedves dalolása; békésen
Hajlik fejed vállamra
Tudni, hogy szeretsz, hol vagy?

2000. április 5.

Published in2000Lhotka LászlóVersek - Poem