Skip to content

314. Örökké

/Az ígéret Szilvinek/

Meghalt a szivárvány
Megszáradtak az ég könnyei

S boldogságos tavasz hozta
Nap fényét a földre megint,
Hogy felejtsen az idő:

De virágot nem bont
Csak tömegsírom megett

S e kedves élet jelöli a helyet
Idegen zöld fűben
Szürke fejfák helyett

De csak szívemből feltörő
Forrás könnyei élesztik naponta őt,

Örökké.

2000. április 4.

Published in2000Lhotka LászlóVersek - Poem