Hónap: 2000 május

Nem merek elaludni,
Mert félek, hogy
Holnap felébredek

2000. május 19.

Már megint
Csak magamban beszélek
Hozzád, mert
Te már nem is létezel,

Már más valaki vagy
Nem te vagy akit
Szerettem, valaki
Más van abban a testben,

Csak a képek a falon,
Csak színes kemikáliák,
S a papírok őrzik a lelkedet
Nekem örökre.

2000. május 19.

(Szilvi)

Vágyom aludni
Szeretem mikor álmodok
Szeretnék aludni
Vágyom rá, hogy újra érezzem illatod,

Ha majd örökké alszom
Oly békésen
Csak rólad álmodom
Egy lányról akit elvesztettem.

2000. május 19.

Olyan az egész, mintha
Egy fuldokló törne
Felszínre levegőért,
Az életért küzdve;

Egyre elszántabban,
De minden mozdulattal
Csak fáradtabban,
Játszik a sorssal;

Így élek napról, napra,
Néha oxigénben fürödve,
Mosolyogva, majd
Fuldokló testem húz a mélybe

S nem hagy el lelkem
Rázza a testem
Kínlódik, ordít nekem:
Félek megfulladni békésen.

2000. május 19.

Ma este már fáradt vagyok,
Majd holnap, túl késő van;
Holnap reggel elindulok,
S mindennel törődöm,
Elintézem a dolgaim:

Majd munka után, ha még
Lesz időm, mindent
Megteszek amit ma nem,
Ha nem végzem el, majd este,
De ma túl fáradt este ez.

2000. május 19.

Nem nyithatom ki
A szemem, mert nincs
Fény;

Nem nyújthatom ki
A karom, mert közel
A fal;

Nem lélegzem
Nem dobog a szívem
El vagyok temetve

2000. május 19.

Ahol nincs nap, nincs hold
Tér és idő
Nem ordít, nem fáj,
Mert nincs seb, nincs száj,

Ó kedves, kedves elmúlás,
Elmélázom biztonságod
Végtelenében

Ahol nincs itt, nincs ott
Harc és béke
Nem kell, nincs mit
Mert nincs miért, nincs mivel

Ó kedves, kedves halál
Rabul ejt
Tisztaságod

Ahová nem érkezünk
Ahol ott vagyunk
Ott örökké szól
Az utolsó dobbanás

2000. május 17.

Szerelmes Tavasz,
Megkaptam mindent mit
Vártam tőled
Bút, borút, gondokat

S én még sem vagyok
Szomorú, vagy csalódott,
Mert úgy érzem valakik
Gondolnak rám is néhanap

2000. május 17.

Most megint ledobott
Papír szemét,
Visszaadva a szélnek,
Megtaposva; olyan
Érzés megérkeznem a földre
Ahogy a húr pattan el
És megüt.

2000. május 10.

Már azt hittem meggyógyulok,
A sötét lepel lehull,
S az élet megfesti a képet
Arról a csodáról miről
Minden ember nekem mesél;

Már éppen azt hittem
Értem, s tudom miért
Élek, s kiért kelek fel
Napról napra: szerettem,
És akkor eldobott:

Most is szeretem.

2000. május 10.