Olyan az egész, mintha
Egy fuldokló törne
Felszínre levegőért,
Az életért küzdve;
Egyre elszántabban,
De minden mozdulattal
Csak fáradtabban,
Játszik a sorssal;
Így élek napról, napra,
Néha oxigénben fürödve,
Mosolyogva, majd
Fuldokló testem húz a mélybe
S nem hagy el lelkem
Rázza a testem
Kínlódik, ordít nekem:
Félek megfulladni békésen.
2000. május 19.