Aki már látta a telet,
Kinek kisírt szeméből
Kopogva hullt le a könny
A fagy leheletén:
Aki már szakadékba zuhant,
Ki a vízesésbe kapaszkodva
Hullt alá, de néma volt,
Mert a szivárványt nézte:
Én tudom milyen az,
Kinek nem dobban már
Boldogságra szíve
Lovak közt, naplementét nézve;
S én mégis:
Még mindig hiszek az igaz,
Naiv szerelemben!
Ahogy egymást átfonva
Kedves illatodba
Burkolódzik a szívem.
2000. május 6.