Skip to content

Hónap: 2000 július

336. A csend beszél

A csend beszél
Két üveg után, már csak
A némaság mondja neked mi van

A kedves hangok,
Mit hord a levegő,
Melléd ér, s válassz:

Ki utál kevésbé,
Válaszd őt;
S szeresd, adj neki mindent

Holnap már nem is érdekes
Úgy sincs semmid
A csendbe burkolózz ha kérdez;

Add oda álmaid
Nem kell csalódnod már
Többet, mert nincs már semmid

Vége a hazugságnak,
Mert hallgat, de nem ért
Meg. Ne kérdezd: élet

Miért, nem ölsz meg
Büntetés minden perc
A levegő, izmaid fájdalma

A csend beszél
Két üveg után, már csak
A halált vágyod, a megnyugtató halált

2000. július

335. Búcsúzni jöttem barátom

A múltban kereslek,
A fák között, s a réteken
Vágtában, s lépteken
De már csak felhők közt érlek;

Tavaszban, nyárban, őszben,
Míg füvet látsz a réten
Látlak én is boldogan
Szaladni, s végtelen

Télben eltűnni;
És én: búcsúzni jöttem
Hozzád, mert itt a tél:
S borit az elhullt levél;

Búcsúzni jöttem barátom
Megköszönni az éveket, a végtelent
Emlékezni minden léptedet

Búcsúzni jöttem hozzád
S csak a hűvös porhüvely köszönt:
Bocsásd meg nekem:

Jó utat a végtelen zöldeken Barátom!

2000. július