A múltban kereslek,
A fák között, s a réteken
Vágtában, s lépteken
De már csak felhők közt érlek;
Tavaszban, nyárban, őszben,
Míg füvet látsz a réten
Látlak én is boldogan
Szaladni, s végtelen
Télben eltűnni;
És én: búcsúzni jöttem
Hozzád, mert itt a tél:
S borit az elhullt levél;
Búcsúzni jöttem barátom
Megköszönni az éveket, a végtelent
Emlékezni minden léptedet
Búcsúzni jöttem hozzád
S csak a hűvös porhüvely köszönt:
Bocsásd meg nekem:
Jó utat a végtelen zöldeken Barátom!
2000. július