Hányszor rajzoltam a papírra
Betűk formáján a gondolatom;
Hány éven át, hiába talán;
Hányszor, s hány éven át
Nem fogok tanulni, életem
Könyvéből, s kínzom majd magam
S másokat;
És miért hiszem, hogy ezt itt,
Ha olvassa más, majd gondol
A saját életén túl mást is:
Hogy talál majd benne:
Formát, színt, izzadt
Homlokomról, vagy megtelt szememről
Cseppenő nedv nyomát a papíron.
2000 augusztus 26.
Egy szóba mártott gondolat,
A toll amivel leírnám;
A zsíros, tépett papírlap:
Egy elégett gyertya csonk,
A lakkozatlan ragyogás
Mellette a zárt ajak, a csönd.
Egy pohárnyi vörös folyó
Átal szeli asztalom
A földre cseppen, s csobbanó:
Testemből hulló életpír
Halk bogár, ki mit se fél
S nem érti ő mit az élet ír,
Nekem.
2000 augusztus 24.
Te, hallod? Emlékszel még
Rám? Tudod, aki köszönt
Neked, mosolygott, s akire
Vissza mosolyogtál;
Aki fogta a kezed: nem?
És Te, Te hallasz?
Hallod amit mondok;
Csak megszokásból nem
Válaszolsz; látom jobb
Így neked, elfelejtelek;
És Ti, láttok engem
Onnan a szomszéd asztal
Mögül, ahová bújtatok
Mikor beléptem? Ti is
Előlem menekültök el?
Én hová fussak magam elől?
2000 augusztus 23.
Háborgó vízre veted
A süllyedő hajót?
Ím legyen halála általad,
S a sorsé egyben:
”Mi kegyetlen”- mondod
Majd, mit ő tett, s ő tesz
Veled majd úgy, s váratlanul
Miben bűnöd kétszeres lesz!
2000. augusztus
Elrejt némaságtok,
De látom arcotok,
Ha nem is néztek rám
Meghallom suttogás’tok
Ha nem is mozdul ajkatok
De arcomba vágjátok
Bosszú ökleiteket; ne
Ocsmánykodó színészettel
Hasítsatok békétlen lelkembe, mert
Magatok ellen fordítjátok pusztító szívemet!
2000. augusztus