Minden percet
Amikor melletted ébredhettem
Minden szót
Ami kedvesen érintett meg,
Szemed, s hangod mosolya;
Ahogy a szél kap minden nap hajadba,
A lovak illata, levelek, virágok zamata,
A szíved, amiből szeretetet adtál:
Köszönöm neked!
Nagyon köszönöm, hogy
Szerethetlek
2000. szeptember 30.
Az ég felé zuhanok
S felettem a föld
Rám hullik az agyag
S nedvesen kenődik el
Testemen, s rám szárad,
Megroppanok a súlyos
Föld göröngyök alatt
Mik mások lepke szárnyáról
Esnek le rám
Együtt zuhanunk
Látjuk egymást
S elsüllyedünk
Ha egy felhőbe csapódunk
Fuldoklunk a tisztaságban
Egyedül.
2000. szeptember 10.
Elvágtam az emberek folyamát,
Eltéptem a kérdezők hadának vonalát,
Eltaszítottam a szeretőm mosolyát;
Eldobtam az érzéseket:
Sötétség, csend, szagtalan
Se hideg, se meleg;
Végtelen közeli:
Várom a csend szavát
Vágyom a semmi mindenségét
Vágyom érteni miért
Várok, nem sietek:
De még fáj.
2000 szeptember 4.