Az ég felé zuhanok
S felettem a föld
Rám hullik az agyag
S nedvesen kenődik el
Testemen, s rám szárad,
Megroppanok a súlyos
Föld göröngyök alatt
Mik mások lepke szárnyáról
Esnek le rám
Együtt zuhanunk
Látjuk egymást
S elsüllyedünk
Ha egy felhőbe csapódunk
Fuldoklunk a tisztaságban
Egyedül.
2000. szeptember 10.