Skip to content

Hónap: 2000 november

363. Azt hiszem részegen

Azt hiszem, figyelnek,
Azt hiszem, hallgatnak
Ha beszélek, ha elmondom mit érzek;

Nincs is senki, nincs is itt semmi
Ami körbe nem vesz, csak képzelem
Alszanak, vagy csendben nevetnek rajtam

És én írok csendben, énekelek hangokon…
Nem érdekelnek
Vasárnapot vágyom ólom ágyamon;

Szeretném, ha messze, messze
Messze lennék- veled
Ők nem tudják, nem is tudják…

Ez a legszebb az egészben,
Én meg szeretnélek szeretni

Szeretnék messze lenni,
Olyan messze, ahol vagy… hol vagy?

Vigyetek el innen, vigyetek el…

2000. november 27.

362. Nincs már e tájon, nem kell

Nincs már e tájon
Szép szó a fülnek, s romantika
Nem kell a rózsa
S kardomat is kivonva magamra fordíthatom

Nem kell a tollam
Az üres, összegyűrt papírlap jobb;
Senkit nem zavar

Nem kell a hangom,
Hogy mondjam milyenek is vagyunk

Nincs már e tájon
Csend, csak gépek és villanyoszlopok.

2000. november 27.

361. Összetörve

Idő,
Kihasználtam érkezésed,
Gyötörtelek, akartalak magamnak:
azonnal
Elvesztettelek, hagytam, hogy
Elveszítselek;

Hiányzol:
Mint halnak a víz
Mert megfullad a felszínen, ha
Száraz folyó medrében döglődik csak,
s éhesen;

Félek,
Nem gondolni rád,
Mert fuldoklom, késsel írom lelkem
Kínjait karomra egyre
Mélyebb sebekben.

2000. november 20.

360. Tea és füst

Bordó, sárga, mély narancs
Kedvesen meleg és halványan romantikus:
Kis asztalok, megannyi csésze, hol
Kínai füst zamata száll;

Az emberek beszélgetése, mi eddig
Zaj volt nekem, csöndbe olvadó
Duruzsolás, fülnek kedves szóörvények,
Boldog felolvadás;

Cigaretta szonettek közt
Fogy az idő, beszélgetünk mi is,
A két jó barát:
Két csésze tea közt mandula ropogtatás;

Teljesnek érzek minden percet:
Olyan jó veled őszintén, minden
Furakodó testi vágy helyett
Teázni itt.

2000. november 8.

359. Nem merem

Szeretném, ha vége lenne;
Csak be kéne hunyni a szemem:
S lépnem egyet előre az öreg sziklaperemen,
S fék helyett a gázra lépni merészen,
S acéllal halántékomon nevetve még mindenen,
S a hóba feküdni, csendben aludni el,
S késem szívembe döfni boldogan;
És nyitva a szemem:
Remegő kezemben toll.

2000. november 6.

358. Ezt is csak ide írom

Megint valami papír piszok
Arról, hogy mit érzek
Ezt is csak ide írom
Megint valami papírpiszok

Múltam, jelenem és a jövőm
Átlép megint majd ezen is:
Magamba roskadok, inni kezdek,
S remeg majd kezem mikor
Majd a mindig tettre kész
Acélt zsigereimbe ontom.

2000. november 6.

357. Nem érted

Hiába sírok, hiába vérzek
Könny mosta sebeim el nem apadnak
Hiába hívlak, hiába kérlek
Szavaim sebei be nem hegednek rajtad

Nincsen bocsánat, nincs is miért
Nincsen szíved, nem is érezted azt amit
Érted érzek

2000. november 6.

356. Temess el

Nem kell több emlék
Nem akarok többet
Nem bírok el több szerelemet
Nem bírok egyet sem

Karod kell, hogy ölelj
Szíved, hogy szeress
Szavaid nyugtassanak
Szemeidbe nézzek még végül

2000. november 6.

355. Szótlanul melletted

Szótlanul akarok eltűnni
Mikor ott vagy mellettem,
Emlékeid szeretném elvenni
Mikor oly rosszakat tettem:

Szél akarok lenni, hogy meleg
Szobádba tereljelek, mielőtt
Ideér a fagy,

Napsütés, hogy meglátogathasd
A rügybe borult fákat,
Szivárvány virágokat;

Eső, hogy fáradt napon
Csendesítő kandalló tüze
Mellett felejtő álomba ringassalak:

Szótlanul akarok melletted lenni
Mikor őszben majd az életünk,
Emlékeinkre akarok gondolni
Miket mi együtt tettünk.

2000. november 6.

354. Milyen szemekbe nézek

Milyen szemek néznek rám,
Szembe nézek mindenkivel:
Mit látnak, mit engednek látni,
Szavaik villanások a ködben;

Emlékszem a szempillákra,
Apró gödröcskékre, párnákra;
Túl közeli részletek: mindig megtévesztenek:
Szemedben mást láttam meg;

Nem akartam tudni, észre venni
Milyen szemekbe nézek,
Lehunyt héjaink egymást kereső
Ajkaink felett:

Olyankor nem láttalak
Aztán mélyen szemedbe néztem,
S akkor láttam megint:
Nem te vagy; mindenkit elhagyok miattad.

2000. november 6.