Ha elgyötör napod,
Vagy fáj a lét neked
S ölni vágyod magad,
Helyette figyeld amit mondok:
Nem hal meg a fény
A bolygó túl felén
Csak pihenni tér
Az estbe
S nem hal meg az sem
Kinek mélyben van a
Teste, mert mindennap
Lelkünkben újra él
S bolyongunk, keringünk
Az esti fényt kilesni:
Hová tér?
Azoknál van kiknek
Emlékéből ragyog
Akikből reggel születik az égre neked!
Epilógus:
Amíg tüdőd feszíti a lég,
S harcolsz a fájdalommal,
S napról napra erősödsz
Addig élj: Élj bátran, boldogan:
Teljesen, örökké!
2001. 02. 13. 01:50