(Hová repülsz madaram?)
Bevezető:
A mennydörgő hullámok hívnak haza hozzád,
A szétmorzsoló tenger hív haza hozzád;
1.
Egy sötét újévi éjszakán
Clare nyugati partján
Hallottam éneklő hangodat:
Szemed táncolta a dalt,
Kezeddel játszottad a dobot; látomás volt csak;
Elhagyva a zenét, a tánc repített minket
S ahogy lopva a tengerpartra értünk
Éreztük a sós óceánt, s hajunkban a szelet;
Mikor szomorúan álltál meg;
2.
És akkor tudtam menned kell:
Az én világom már nem volt a tiéd,
Láttam szemeidben; már ott voltak
Az idő keresztútjai,
Nem sejthettem miért múlik minden el;
Ahogy tekintettünk a hullámzó habokra
Egy vízió szökellt át rajtam
Dübörgő patával és verdeső szárnyával
Arra, a felhők közé tova…
Utószó:
Ahogy indultál hallottam, hogy még szólítod nevem:
Olyan voltál mint bezárt madár,
Aki széttárta szárnyát, hogy repüljön,
De az öreg utak elvesznek előtted –énekled,
Ahogy repülsz –nem értem hová repülsz madaram?
(Loreena McKennit: The Old Ways)
2001. március 26.