Reszkető kezemmel
Nyitom fel szemem hályogát,
Fülembe ordítom hisztérikus,
’Bicsakló hangomat:
Kelj fel, ébredj!
Szinte halott álmából
Zavarom a hasító fénybe
A lelkemben nyugvó medvét,
Haragját szítva vadítom:
Lüktessen vére, forrjon!
S ahogy az egykedvű
Zsírban izzadó test alatt
A mozduló izom sajgó fájdalmát
Érzem, egyre dobom le,
Taposom a lélek gondjait;
A zajt túl harsogó
Szabad, friss egészségemmel
Hallgatom a dobhártyát repesztő
Mélységes csendet: súgja,
Az életem hogyan mentem meg.
2001. március