Céltalan szabad Ádámként létezni,
S minden hibát a múlton számon kérni:
Hasztalan tekergés;
Minden almánk Éváinkon kérve számon
Kishitűen zárkózunk a csöndbe,
A tudatlan magányt sírva vissza;
Haldoklunk a bőség börtönében,
S bezárva az ajtót, imáinkban sírva
Sajnáljuk önmagunk.
2001. március 18.