Tajték hullámokkal veti partra
A búza a szelet,
Felhőkből földig érő lombok
Susogása tölti be a teret;
Lovaink léptetjük úton és
Dombok megett,
Előttünk terül el hazánk,
A föld, hol megannyi magyar szív dobban,
Merre megyek
2001. június 23.
Tajték hullámokkal veti partra
A búza a szelet,
Felhőkből földig érő lombok
Susogása tölti be a teret;
Lovaink léptetjük úton és
Dombok megett,
Előttünk terül el hazánk,
A föld, hol megannyi magyar szív dobban,
Merre megyek
2001. június 23.
Szabadon, repültem a légben:
S láttam hogyan úszik a
Szél a mezőben;
Hogyan fodrozza meg újra:
Úgy hajlik a földre
A tenger: a búza;
Szellő repíti a magját:
Suttogja a zöld, a nyár
Kelő sugarát.
2001. június 18.
Együtt vagyunk –minden álmomban
Együtt vagyunk
És az ébredés szenvedés: mert reggel elvesztelek
Úgy érzem elvesztelek
Kinyújtom kezem, hogy elérhesselek
Kinyújtom szívem, hogy érezhesselek
Csak egy lépés, hogy elérjelek
Csak egy lépés, úgy félek
Csak egy érzés, és szeretlek
2001. június 18.
VT
Azt mondod nem érzek,
Nem hallom dobbanását
Semmi szívnek:
Nem látok másokat;
Pedig azért nevetek,
Hogy a könnyem folyjék,
S ne lássad sírásom,
Azt hiszed nem fáj:
Tényleg nem fáj,
Csak húzódva fel-fel szakad
A lelkem mindenütt;
Nevetek, hogy arcomba nevess
A kés sem sebez, ha
Már tudom milyen
A fájdalom:
Élem hétköznapom.
2001. június 5.
Agyamban lüktet az éji puszta
Édes illata, nedves fű ringatása
Levelek altató susogása:
Elhullok, hullámzok a kövér
Búza sárga mezején, hol
A hegedű szól, szél fuvallat
Lég tengerén csillag altat:
Messzi, messzi földön, mint
Hulló csillag teliholdról zöld felé
Leszállok, csendben állok
Rád gondolok, s vágtatunk
Álmomban; felébredünk:
Ma is,
Egyszerű földi lény vagyok
Békében, egyedül, egyedül.
2001. június 5.