Agyamban lüktet az éji puszta
Édes illata, nedves fű ringatása
Levelek altató susogása:
Elhullok, hullámzok a kövér
Búza sárga mezején, hol
A hegedű szól, szél fuvallat
Lég tengerén csillag altat:
Messzi, messzi földön, mint
Hulló csillag teliholdról zöld felé
Leszállok, csendben állok
Rád gondolok, s vágtatunk
Álmomban; felébredünk:
Ma is,
Egyszerű földi lény vagyok
Békében, egyedül, egyedül.
2001. június 5.