Azt mondod nem érzek,
Nem hallom dobbanását
Semmi szívnek:
Nem látok másokat;
Pedig azért nevetek,
Hogy a könnyem folyjék,
S ne lássad sírásom,
Azt hiszed nem fáj:
Tényleg nem fáj,
Csak húzódva fel-fel szakad
A lelkem mindenütt;
Nevetek, hogy arcomba nevess
A kés sem sebez, ha
Már tudom milyen
A fájdalom:
Élem hétköznapom.
2001. június 5.