Elgondolom, hogy szeretlek
Végre, újra, igazán, valóban,
Úgy remegek izgatottan,
Mint akkor…;
S azt hiszem naivan settenkedik
Bennem a remény, s nem látok,
De nem is akarok,
Hogy higgyem nem fáj majd:
Már tudom végig játszom
A hős szerelmes szerepét
Újra, hogy reszketve kaparjak
Sebet, behegedt szívem szegletén:
Játszani akarok, de most
Ments meg, kérlek, ébredj majd
Időben Júliám, ne haljunk
Mind a színpadon:
Az oda gyűlt néző sereg
Ne röhögjön kínokon, mikbe
Kapaszkodunk görcsösen:
Hanem nevessünk
Arcukba örökkön,
Szerelmesen!
2001. július 3.
VT