Homok szemek hullnak
Kezemből, viszi a szél
Őket; ezer fuvallat
Össze szedném újra mind
Kik barátaim voltak;
Vagy miért is futnék,
Miért is kutatnék
Találkoztunk, beszélgettünk;
Jöttek, s elmennek
Hagyom, hogy menjenek:
De egy csak egy szem,
Az a csillogó, ragyogó
Őt ne hagyjam, ne veszítsem
El, s kezem kezébe fonva
Örökké maradjon meg nekem
Szeretem
2001. július 7.
VT