Skip to content

401. Kiáltom némán szememmel

Ahogy a nap, s a hold
Kézen fogva járnak,
De nem látod, mert
Leplezi hajnal, s az alkonyat;

Ahogy erdőben vad bújik
Társához halkan,
De nem látod, mert
Elrejti a sűrű, s a katlan;

Ahogy a fű száll hajlik
S csak gondolat az érintés,
De nem látod, mert
Csak simogató érzés;

Úgy vagyok veled:
Szelíd fuvallat arcomon
Meleg víz, ringatás;
Pirosló rózsa ajkamon

Titkunk, édes titkunk
Az ölelés, bódító illatod,
S a méz ízű simogatás;

Titkunk, édes titkunk
Kiáltom némán szememmel
Ó kedves, kedves Eszter!

2001. augusztus

Published in2001Lhotka LászlóVersek - Poem