Mint villám, dörögve
Szivárványt az égre téve,
Vagy napfényt jéggé dermesztve:
Úgy jönnek, mint a cseppek,
Koppannak, robbannak;
Sötét felhőbe bújva lebegnek,
S a szívben vihart kavarnak
S a fák csak állnak
Vizes levelek hullnak
Az ágak recsegve hajlanak
Új karikák íródnak kérgeik alatt.
2002. január 6.