Mennyi fáról téptem
Zöldet, s szavaltam
Balra: szeret,
Jobbra: nem szeret,
Hány csillagot számoltam
Villódzót, míg pislogva,
Végül mind csak
Arcomon csillogott
Mióta ringat a kék-egű-remény
S kísér madárdal untalan,
Hogy felhőket szólítson
Megint, ott belül
Meddig kell, s még meddig
Játszom a mosolyt; pihenni,
este fáradtan engedem le,
Hogy holnap arcomon higgyem újra el:
Mosolyomban boldogságom
S végtelen az űri kert is
Nem lesz ág mi mást felelne
Vihar verhet, szárnyalok!
Velem vannak mind szerelmes
Csalódások, s víg dalok.
2002. március 10.