Hamarosan jönnek azok az éjszakák
mikor a felhők úgy csendben el-el takarják
a holdat, s a fényeket,
mikor az esti szellő végig lehel az arcokon,
s az ember feltekintve sóhajt,
majd csókot adva szerelmének elmereng.
2002. május 26.
Hamarosan jönnek azok az éjszakák
mikor a felhők úgy csendben el-el takarják
a holdat, s a fényeket,
mikor az esti szellő végig lehel az arcokon,
s az ember feltekintve sóhajt,
majd csókot adva szerelmének elmereng.
2002. május 26.
1.
Röges utak visznek –csöndben-
Fákkal szegett szélben,
Madár dallal örvend minden
Zöld korona nékem:
Hűsbe vonva kövek közt,
Kövek közül föld zöld szívén,
Megannyi szín harsan;
Röges útnak mentén
Roskadok egy padra,
A kövekre nevek vannak
Feketével írva.
2.
Röges utak visznek –könnyekkel-
Fáknak énekében,
Zenével köszön minden
Hulló levél nekem:
Hűsbe vonnak kövek,
Kövek közül porszívem ád
Talajt gyökereknek;
Röges utak mellett,
Lehajtott fejjel
A köveken keresed majd
Nevem feketével.
2002. május 19.