Hónap: 2002 június

Éji fény vagyok,
Mint néma suttogása;
Éled hangom a
Sötét világba:

Miért kell a sok fény,
A sok kiáltás,
Tomboló vihart túl
Kiáltó, vad zihálás, miért?

Hiszen itt a csöndben
Fekete földből,
Fekete fényben
Halkan nő egy kis virág

2002. tavasz

Ajkad küldted hozzám nem rég
Leírt szavakban, s messziről,
Régen kért verset ihlető
Alkotó csókkal;

S míg várok csak a
Billentyű kattanások zavarta
Félsötét csöndben, mosolyogva
Gondolok rád;

Elképzelem alakját arcomon,
S melegét a szádnak,
Az érintő vöröslő, bordás szirmokat;
Ahogy puha gyógyító tűzként hat:

Testem eldobva magától a vért,
Majd újra elmerülve, frissen lelkesülve
Bennem ocsúd fel derülve, mint tavaszi virágok
Télből menekülve;

S hajad érint, hangod szólít
A képzelet, nem is képzeled
Micsoda ajándék

Míg várlak csak a
Sercegő tollam zavarta
Álmos csöndben.

2002. június