Ajkad küldted hozzám nem rég
Leírt szavakban, s messziről,
Régen kért verset ihlető
Alkotó csókkal;
S míg várok csak a
Billentyű kattanások zavarta
Félsötét csöndben, mosolyogva
Gondolok rád;
Elképzelem alakját arcomon,
S melegét a szádnak,
Az érintő vöröslő, bordás szirmokat;
Ahogy puha gyógyító tűzként hat:
Testem eldobva magától a vért,
Majd újra elmerülve, frissen lelkesülve
Bennem ocsúd fel derülve, mint tavaszi virágok
Télből menekülve;
S hajad érint, hangod szólít
A képzelet, nem is képzeled
Micsoda ajándék
Míg várlak csak a
Sercegő tollam zavarta
Álmos csöndben.
2002. június