Rád vártam, s várok tudom
Minden születő napon
S halott tegnapokon:
Virág színeinek így ád értelmet
S illat felhőnek vonzásában
Rajzol játszó árnyék téged
Levél, a sok-sok elhaló,
S a rügyről születő
Téged gyászol, s teremt meg újra:
Fény haláltánca a falakon,
Fák osonó árnya,
Patak hangjai hoznak;
Testemben, mint a földben születő
Mag szökkensz létezni, szívembe érsz,
S csak most éred lelkem el,
Hogy tudjam nem testekben születő
Szépséget keressek
S a születő vágy is csak leplezi értelmed:
Végül a felhők hadát nézve láttam,
Ők mondták el végtelenségükben időzve velem
Ki vagy nekem: kit fogok, s kit szerettem;
Egy lélek aki minden kedvességben alakká érhet
Hol zöld van, s kék égen nap vagy
Fekete bársony égen hold
Ahol a néma énekét hallva
Lelkem vizén merülök el a végtelen csendben,
Ott vagy velem az elérhetetlenben, és jó így,
Ott vagy magamban
Teremtelek magamnak
Teremt az ég, az erdő, a víz.
2002. július 19.