Hónap: 2002 október

Hullámzó testemben dobbanó
Torkomban rekedt tetszhalál,
Fogak közt elszökő levegővel
Préselt szavak,
Agyhalálban születő mozdulat,

S csak reflexek szememben,
És már azt hittem elhittem,
De nem te vagy…

2002. október 26.

Megöltük a csendet
Elloptuk az éjszakát
Állunk a víz felett
Nem halljuk a rend szavát;

Kifeszített bőrök hangja,
Vadász ének, talpak tánca
Hív, s kérdez öröklött,
Eltemetett korokon át;

Nem ért minket, múlt kísértet megriad;
S már nem is kérdez
Én ülök csak értetlenül, félhomályban nézve
A fénybe fújt füst sóhajtó titkát

A sarokba süllyedve mélyen,
Meghívlak magamhoz Szellem:
Lelkem kósza vándora
Vigyél messze, hozz látomást;

De most, mintha nem is lett volna
Nem is szólt volna: elsuhan;
Szél támad valami résből,
Elindulok, átlépem a tegnap komor sugarát.

St. Tropez hajón, 2002. október 26

Nem jönnek a képek
Nincsenek hangok
Üres dobozt kotrok
Levegőt dobálok;

Azt hittem voltam,
Hittem, nekem is volt múltam
Régi barátok, hiába kiálltok:
Senki nem szól rám;

Úgy tűnt el hirtelen
Nincs is mit felednem
Vagy elhagytak mind, szótlan
Ahogy elhagyom én is a világot.

2002. október

Nem akarok új lapokat
Nem akarok írni
Elfáradt a kezem
Elfáradt a szívem
Kiapadt a tollam
Hagyjatok meghalni

2002. október

Végtelen kövek végén,
Vége nincs fák után,
A világ túl felén
Fel nem jött napnyugtán;

Lennék most fáradtan,
Hold sugarában tündökölve,
Járnék az árnyékban,
Nagy tenger szélére dűlve;

Zuhannék, valami út végén,
Meg nem lelt kincs fokán,
Átesve a földtekén,
Álom messzi lét múltán;

Szívdobogástól szemnyugvásig,
Még meglássalak
Valahol, valami út végén,
Még megtaláljalak.

2002. október

Ó fák! Álmokat betöltő fák
Ó fák! Erdei tündérlakok

Ó zöld, szélben szelíden, s merengve hajló
Ó hűs, vándort hívó, s altató

Ó ezernyi száradó kéz
Mikor zizegve húzza földre őket az ősz.

2002. október

Az élet eltört óra,
Bonyolult szerkezet,
Eltekerheted
Míg engedi törött rugója;

S jár még egy percet,
Repedt számlapján jelmez:
Mosolygó színpad; még egy percet…
S csak törött, ócska kacat lesz;

Rég múlt, rossz emlékek
Poros, homályos évek
Pedig tegnap még kisfiú voltál
Mikor kezedbe kaptad;

Egy perce járt még, mesélt,
Most poros, s kacat,
Kezedre rakják,
Dobozba tesznek.

2002. október