Skip to content

429. Senkinek, sehová

Nincsen sebesebben, s szebben szálló égi lény,
Mint a te csókod, s törődésed velem,
Mi a világ végestelen végére ér utánam
Ahogy féltő gondod őriz engemet;

Nem is tudok mást, mint kinyújtani
Szerető szívemet, első sóhajtásom reggel
Neked ajánlani, a Nappal delelőn
Forró ölelést küldeni madárdalba fonva.

2002 november vége

Published in2002Lhotka LászlóVersek - Poem