Árnyékos falak közt
Rejtezve bújunk
Éltető Atyánk, S Anyánk
Kitárt karjai elől;
Az éji ég tüzeit fújják el
Halott lángjaink,
De én még szomjazom
A friss forrás ízét,
Vágyom a köveken
Csengő csobogást;
Pedig az élő dombokról
Űzzük ki testvéreink léptei nyomát;
S ahogy elfogy a szó
Mi a tettről beszélhet:
Fordul a kés már,
S a kézbe szúr.
2003. május 27.
Haldoklom, most lesz 26 éve,
Hogy mérges levegőt szívok be
Azt hittem, de mégsem nem: Nincsen élet a földön sem
Csak darázsfészkekben
Dongó nyomorult lények;
Ha már repülni nem tudok
– s félek is ott fent –
Miért nem lettem egy
Hal a vízben?
Hát hol az igazság,
Velem biztos nincs
Embernek születtem,
És szégyellem.
2003. május 15.
Állok az időben
Mint zöld szobor
Lábamnál moha lep el
Szememből kifolyó, rám száradt
Fekete könnyek:
Fák gyűrűi, időtlenek;
A vándor madár
Hányszor köszönt el már válamon,
S néha egy kis darab lehúll,
Az érc haza tér
S a többi álmodik:
Földbe vágyik vissza mind.
2003. május 1.