Hónap: 2003 november

Prológus:

Gyors vonatra szálltam,
Látok elsuhanó házat
Őrült magányom mellett
Ablakon eső hull, kopogtat

Beengedem, kitárom mellkasom
Töltsön el egészen, áztasson;
Látni akarom mint oldja fel,
Mossa a rögöket!

+
Túl korán jöttek bilincsel,
Én elfutottam,
S most láncos lasszókkal
Akarnak szolgául maguknak,

Lerántják, tíz körömmel hántják
Kérgét a fáknak, füvet zabálják
A lángoló gépek,
Miket emberek tüze éltet;

+
Karomba marnak, de én sárba lépek
Lábam után kapnak, de tovább nézek
Fel, egészen az égig, s látlak:
Szabad sólyom testvér!

Felkiálltok, ordítok a szélnek:
Vidd szavaim messze,
Puszta közepére:
Tudja meg vad népem élek!

+
Ha porföldre roskadok majd,
Vörös szemmel, dobogó szívvel
Könnyem hullajtom majd,
Ha haza érek

Kitárom az ajtót hát,
– Síneken kattogó kerekek: –
Máris puha fűbe érve,
Huppnava nevetek!

2003. november 27.

Kezembe fogom a tegnap estét,
Szikrázó gyémántot,
S fénybe fordítva nézek át,
Ő mutatja a boldog órákat;

Olyan gazdag vagyok,
Bármerre nézek
Emlékeink mint ékkövek
Beragyognak időt és teret

2003. november

Ha azt mondanám:
Ott kivágták a fákat,
Erdő nem nő többet;
Ott földrengés pusztított
Ledöntött mindent,
Megállna mindenki,
Mondhatnék bármit
Néznének csudákat;

Én nem mondok mégsem
Semmit ami nincsen
Nem mondok mesét,
Emberek hadának:
Szívemben a hang,
Kezemben a toll
Csöndben van
Nem zajong oktalan;

S miről most beszélnék
Amit most leírnék
Nem állítana meg bárkit;
De én mégis állok,
Nézem a csudákat,
S elbeszélem mit nem hallhat a fül,
Szem meg nem láthat:
Mit súg szüntelen mellkasom
Mitől boldog minden álmom:

Ha lehunyom két szemem,
Utam az álomban kéz a kézben járom,
S ki tudja nappal-é, vagy éjjel
Szemem nyitva van, egy angyal itt ül éppen,
Őt vágyom szüntelen, őt várom végtelen,
Érte dobban fülemben oly hangosan az ér,
Piroslik forró arcom mikor ajka ajkamhoz ér
Gyöngy minden betű mit tollam róla leír…

De drága kincs minden szó,
S borzongva fázik, ha át nem ölelem,
Ezért nem fog tollam papírt sem,
Csak összebújva nézzük a csudákat,
S meg-meg állunk,
Mondhatnak bármit
Mi mosolyogva csókoljuk meg
Egymást megint.

2003. november