Skip to content

452. Száguldó üstökösként járok

Száguldó üstökösként járok némán
Körbe a sötét végtelenben
Nem lelve helyét,
Hol megáll az idő;

Robogok őrülten ragyogva
Nem lelve nyugalmát
Menekülő lelkemnek egy pillanatra

Taszít az erő,
Mögöttem lohol, üldöz:
A múlt idő
Körbevesz, ellep, köröz;

S lepattanó szikrák
Fénylőn mutatnak szín vallva
Utat, minden gonosznak;
Súgják: miért fáj, hisz ez is te vagy;

Ősöreg szörnyek
Belém maró férgek
Verdesve tépem szárnyaim bennetek

Csak lenne cél, hogy honnan-hová
Tudnám megláthatom még a békét
Egy szép napon.

2003. december

Published in2003Lhotka LászlóVersek - Poem