Ködből léptem a fénybe, s
Majd a szürke felleg fedi el tetteim;
Mert, hogy itt voltam
Tavaszi levelek látták,
Ősszel fáradt öreg bölcsként
Mesélték a földnek;
Sokszor hallom suttogását,
Földnek, göröngynek;
Szíve dobbanását
Életadó rögnek;
S most a ködbeen, múltam s jövőm közt jövök
Havas fák között halkan, az úton.
2004. január 23.
Pontosan mi is vagyok,
Kérdezd a széltől;
Merről jöttem, merre tartok,
Faggasd a napot!
Keleti kelő napot.
Pontosan meddig leszek itt
Megmondja az erdő
Miért jöttem, mit akarok?
Kérdezd a mezőt!
Harmatos zöld mezőt.
Én már kérdeztem őket,
S mind álarc mögött
Szellemek voltak,
Kinevettek, odébb fújtak;
Játékos, erdei szellemek.
Földre húlltam
Fáradtan bújtam
Kiszáradt rögök közé
S azok ellágyultak;
Szürke, öreg rögök.
Aztán kiröppentem
Magasra szálltam
Fellhő lettem
Tündöklő fehér
Napba néző büszke felleg!
S most itt vagyok:
Kézfejemmel, szemed, orrod,
Ajkad futom be hirtelen,
S nevetsz fel:
Játékos csepp…
2004. január 6.