Skip to content

455. Ködből a fénybe

Ködből léptem a fénybe, s
Majd a szürke felleg fedi el tetteim;

Mert, hogy itt voltam
Tavaszi levelek látták,
Ősszel fáradt öreg bölcsként
Mesélték a földnek;

Sokszor hallom suttogását,
Földnek, göröngynek;
Szíve dobbanását
Életadó rögnek;

S most a ködbeen, múltam s jövőm közt jövök
Havas fák között halkan, az úton.

2004. január 23.

Published in2004Lhotka LászlóVersek - Poem