Hol élek, hol élek?
Talán valahol fönn a holdon,
Vagy a fénylő tó vizében?
Hol körbe vesz a ragyogás;
Vagy ott élek egy hajón, utazom messze,
Az álom, s a képzelet vizén
S távolra vágyom, túl
A fedélzet korlátain,
Mégis pocsolyába szüledtem,
Büszkén ölelem a megzavart Holdat;
S arra gondolok gyakran:
Nem én vagyok-e a ragyogás?
Arra vágyom, bár
Én lehetnék a fény!
Vagy a szél,
Ami borzolja a tavat!
2004. október 11.
Ebben az évben majdnem
Nem írtam az őszről kedvesem;
Talán neked köszönhetem,
Mert melletted elfeledem:
Az élet minden rossz momentumát,
S nem vágyom a kesergést;
Nem hív a tollam, nem vágyja a sírást
Észre sem vettem a levélhúllajtó didergést;
De szombaton, s vasárnap
Nedves avarban másztunk erdőt;
Mosolyogva, kézenfogva esős nap,
Neves szádra csókot adtam szeretőt!
S húlló levelek havában
Mezítelen lélekkel álltam;
S futva esőnek, szélnek nyomában
Ezer esztendeig mígnem reád találtam!
2004. október 11.