Táguló világ,
Világ egyetem,
Egyetem egyetlen,
Egyetlen életem,
Életem adom,
Adom oda,
Oda melléd,
Melléd kuporodva,
Kuporodva érintve,
Érintve borzongok,
Borzongok életre,
Életre kívánva,
Kívánva élni,
Élni így,
Így minek,
Minek szemed,
Szemed szememben,
Szememben szerelem, Szerelem Szerelem.
2005. július 31.
Meddig tart még az éj,
Hány Nap kell még,
Meddig sírjon az ég,
Hogy azt mond: elég!
Szemed ködfátylán át,
Hová nézel a túl világra,
Szellemed társa vár,
De a sírba ne nézz vissza!
Ess le a lépcsőn,
Vágd meg karod,
Csak nyíljon a szemed:
Lépj, ha akarod!
Megfogom kezed,
Ölbe veszlek,
Hullámvasúton ringatlak,
De reggel életre kell ébredned!
S le is teszlek,
Fújom hűvös
Homokkal arcod;
Majd a lemorzsolt
Múltad húllajtom eléd: Ez voltál, most szabad vagy!
2005. július 31.
Mikor érzem, hogy az úton járok,
S velem tartanak a régi barátok;
Könnyű szívvel baktatunk,
Erdőn, mezőn, pusztákon ballagunk;
Megfogva egymás kezét,
Élvezve az élet ízét;
Nappal kelve, éjjel hálva,
Veletek lenni féllábra állva,
Egymást tartani erőből -szállva,
Küzdve, örülve, sírni látva: Mi vagyunk. Miért vagyunk.
2005. július 31.