Mikor érzem, hogy az úton járok,
S velem tartanak a régi barátok;
Könnyű szívvel baktatunk,
Erdőn, mezőn, pusztákon ballagunk;
Megfogva egymás kezét,
Élvezve az élet ízét;
Nappal kelve, éjjel hálva,
Veletek lenni féllábra állva,
Egymást tartani erőből -szállva,
Küzdve, örülve, sírni látva: Mi vagyunk. Miért vagyunk.
2005. július 31.