De ne sírj! Nem éri meg,
Ez csak az élet;
Léhűtő, cafka, rongy;
Mi meg bedőlünk, mindig.
S ő csak libben selyem, hálóingben;
Hátunkba szúr, eldob, nevetve lép át
A vérző testeken. Csaló!
S mi, a színészei, újból felkelünk,
Bár húzva karunk, s fájó lábaink:
Jegyet véve beállunk a sorba megint.
2006.